Még csak angolul sem kell tudni hozzá. Ezért a munkáért a mexikóiaknak nagyjából 1,5-2 dollárt fizetnek négyzetméterenként. Érzed a különbséget? Egy 300 négyzetméteres házat 2 nap alatt teljesen be lehet fejezni knockdown-nal, festéssel együtt.
A javítása még egyszerűbb: megcsiszolják csiszolópapírral, felkennek egy kis glettanyagot, elsimítják, és lefestik. És semmi nyom nem marad. Még a kis Leonardo da Vinci keze munkájának sem.
Szóval, felvértezve a knockdown elkészítésének ismeretével, úgy döntöttem, hogy én is csinálok ilyet a padlásszobámban. Csak az a baj, hogy én nem vagyok egy nagy mexikói, és a drága automata szórópisztoly helyett csak a kezem és a glettvasam van.
Vettem a boltban két zsák glettanyagot, kézzel elsimítottam az egészet, aztán foltokat csináltam a megszáradt falra. 5 percet vártam, és elsimítottam a kapott mintát a falon. Az egész emeletre elment egy nap. A második napon a falakat lecsiszoltam, és lefestettem a jó öreg diszperziós festékkel.
A saját ügyetlenségem ellen biztosítékként kétszer festettem le a falakat, a második réteg festékhez pedig egy kis zománcfestéket adtam a fényesség kedvéért. És íme, az eredmény:
Gyorsan, precízen, levált tapéta, ragasztó, felpúposodott tapéta és egyéb kellemetlenségek nélkül. Mosható, súrolható szivaccsal, kefével, átfesthető.
Sok szakember egyszerűen csak „világtérképnek” nevezi ezt a bevonatot. Én nem tudom, mi a helyes elnevezés, de a fehér padlásszobában lenyűgözően néz ki. A tapéta ezzel megszűnt létezni számomra.